| |
| Napos oldal | | | | Mióta ember él a földön, használjuk a nap energiáját. Az ókori Egyiptomban, 5000 évvel ezelőtt Rat, az első királyt mint Napistent tisztelték. De a későbbi időszakokban is mindig kiemelt szerepet kapott a nap a különböző vallási kultúrákban a görögöknél, de a perui inkáknál is. Ma már tudjuk, hogy a nap nem egyéb, mint a hozzánk legközelebb eső csillag, melynek energiáját nap mint nap, a legkülönbözőbb módokon használjuk.
Nap nélkül nem lenne élet a földön. A növények a napenergia segítségével képesek fejlődni, és az így keletkező növényi tápanyag fontos élelmiszer és energiaforrás az állatok számára. A több millió évvel ezelőtt elpusztult és lebomlott, növényi szervezetekből keletkezett fosszilis energiahordozók így a nap energiáját tárolták ezekben az anyagokban. A napból földre érkező szinte korlátlan mennyiségű energiát többféle módon igyekszünk befogni és hasznosítani.
A legkézenfekvőbb megoldásnak a hőenergia kihasználása mutatkozott, így nem csoda, hogy már a 19. században Amerikában, főleg a „napos” államokban, így Kaliforniában és Floridában már elterjedt a maihoz legalábbis elvben hasonló megoldású használati meleg víz előállítása a nap segítségével. A nagy tömegben felfedezett, és ezáltal rendkívül olcsó, új, fosszilis energiahordozóknak köszönhetően azonban ez a technológiai fejlődés egy időre megtorpant.
A világ népességének rohamos növekedése, az óriási mértékben megnövekedett energiaigények azonban rádöbbentették az emberiséget arra, hogy sürgős szemléletmód-váltásra van szükség. Nemcsak a fosszilis energiahordozók véges voltának felismerése kényszeríti ki a váltást, de ma már a felhasználásuk során keletkező károsanyag-kibocsátás mértéke is olyan szintre emelkedett, hogy ez már komolyan veszélyezteti földünk ökológiai egyensúlyát.
A napból érkező kifogyhatatlan energia óriási mennyiségben, ráadásul ingyen áll rendelkezésünkre. Számítások szerint 20 perc alatt annyi energia érkezik a földre a napból, mely fedezni tudná az egész világ egyéves energiaszükségletét. Megdöbbentő adat ez, a kérdés csupán az, hogyan lehetne ebből a mérhetetlen energiagazdagságból a lehető legtöbbet hasznosítani.
A legegyszerűbbnek tűnő mód a nap közvetlen hőenergiájának hasznosítása. Tekintsünk most el az ipari méretű vagy erőművi hasznosítású megoldásoktól, és vizsgáljuk meg, milyen lehetőség kínálkozik azok számára, akik saját energiafüggőségük megszüntetése, vagy - és ez legalább olyan fontos - környezettudatos szemléletmódjuktól vezérelve tiszta, kiszámítható, olcsó, környezetbarát megoldást keresnek.
Önmagukban a napkollektoros rendszerek nem képesek biztosítani azt a hőmennyiséget, amely elegendő lenne lakóházunk fűtésére a hideg téli hónapokban. Ezért a forróvíz-tároló tartályhoz csatlakoztatnunk kell egy gázzal vagy egyéb módon, lehetőleg automatikusan működtethető kazánt is. Ezek a kazánok akkor lépnek működésbe, amikor a tárolótartályban lévő meleg víz már nem elegendő önmagában, hogy biztosítsa a szükséges hőmennyiséget. A komplett rendszer tökéletes, összehangolt működéséről elektronikusan vezérelt szivattyúrendszer gondoskodik.
Síkkollektoros rendszerek
Bizonyos felületek visszaverik, mások elnyelik a napból érkező hőt. Ennek megfelelően, ha igyekszünk minél több hőenergiát befogni és tárolni, olyan felülettel kell rendelkeznie a berendezésnek, amely a lehető legtöbb hőt képes elnyelni. Ezt a felületet nevezzük abszorbernek. Az állandó technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már a modern napkollektorokban alkalmazott abszorberek képesek a rájuk eső hőenergia több mint 90 százalékát elnyelni. Az abszorberek által ]begyűjtött”hő elvezetésére, továbbítására jó hővezető képességű (vörösréz) csőkígyó szolgál. Az ebben keringő forró folyadék hőcserélő segítségével adja át azt a hőenergiát, mellyel a hőszigetelt tárolóban lévő, fűtésre vagy használati melegvíz-igények kiszolgálására szolgáló, esetenként akár több ezer liternyi vizet felfűtjük. Így tárolhatjuk azt az energiát, amelyet a napsütéses órák idején sikerült összegyűjtenünk, felhasználni azonban csak később fogjuk. Gyakorlatilag ez a napkollektoros berendezések működésének alapelve.
Vákuumcsöves napkollektorok
A vákuumcsöves napkollektorok ugyanazt a funkciót látják el, mint a síkkollektorok más technikai megközelítéssel. Ez kettős falú üvegcsöves megoldás, melyben a belső csövet abszorber veszi körül, és a cső belsejében lévő hőelvezető lemez hőjét a vörösréz csövekben keringő folyadék szállítja.
A két cső közötti vákuum gondoskodik arról, hogy ne keletkezzen hőveszteség. Ennek köszönhetően még borús, hideg időben is működnek.
A szükséges napkollektor-felület és a tárolótartály nagyságának meghatározására minden esetben kérjük ki szakember véleményét. Ennek ismeretében olyan optimális megoldást lehet kialakítanunk, mellyel a gyakorta nem olcsó beruházásunk a lehető legrövidebb idő alatt térül meg, és akár 30 éves élettartamuknak köszönhetően, hosszú időn keresztül, megbízható módon szolgáltassák számunkra az ingyenes energiát. Milyen más érzés ezzel a tudattal állni a zuhanyrózsa alatt, és élvezni az ingyenes meleg vizet! Arról nem is beszélve, hogy a víz felmelegítéséhez nem kell környezetromboló fosszilis energiahordozókat használunk.
Ökokomfort összeállítás
Vissza az előző oldalra
|
|